Rendhagyó bejegyzés a mai mivel tulajdonképpen semmi köze az örményországi kalandjainkhoz. És mégis. Ma van a férjem névnapja, és én azon gondolkodom, hogy mivel is lephetném meg. Vettem neki mindenfélét, de mint minden évben, most sem tudtam kivárni a januárt és már karácsonykor megkapta az összes ajándékot. Ez az elmúlt években mindig így történt. Az elmúlt 17 évben. Olyan soknak tűnik és én még mindig annyira fiatalnak érzem magam. Átrohantunk az éveken és minden egyes évben többek, gazdagabbak lettünk valamivel, valakivel.
Személyesre váltva, ajándék helyett, gondoltam örülnél, ha elmondanám mennyit jelentett nekem az elmúlt 17 év. Voltak viharok is persze, de mennyi felhőtlen, napfényes időszak áll mögöttünk. Mennyi megvalósult álom. Bejártuk, belaktuk Európát. Tele vagyunk élménnyel. Kipróbáltuk magunkat felnőttként, egymást támogatva a nehéz időszakokban. Most is éppen a nagy kalandot éljük át, itt Jerevánban. És tudom hogy a Jóisten segítségével még nagyon sok hasonló élmény vár ránk. Csak könyörgöm, hogy este 10 után már ne dobolj! Sok még a közös tervünk és még csak 17 év telt el.
Peti és Panni. Mit lehetne róluk mondani? Pontosan ugyanazt érezzük, ha rájuk nézünk. Csak Te és Én. Életünk közös vezérlőcsillagai, minden tettünk miértjei. Őket szeretni a legnagyobb összetartó erő.
Szóval, gondoltam örülnél, ha megköszönném az elmúlt 17 évet, azt hogy azt tehetek és az lehetek melletted, amihez csak kedvem van. Azt, hogy mindent megadhatok a gyerekeinknek, amit fontosnak érzek. De legfőképpen azt, hogy ez neked is fontos.
A többit négyszemközt! Boldog névnapot!
.
